Figyelem! Az írás szubjektív véleményt és érzéseket tartalmaz. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk.
Megint válasz egy gyakori kérdésre. Hogyan íródott a könyv, mennyi idő alatt?
Először is a fizikai írást egy jóval hosszabb lelki folyamat előzi meg. Az alkalmas vagyok-e én erre szakasz. Ez az egyszerű eldöntendő kérdés hónapokon át képes az embert gúzsba kötni. Az én esetemben ezt egy könyvesbolti látogatás oldotta fel, ahol nem csak kívülről, de belülről is alaposan átvizsgáltam az aktuális piaci kínálatot. Hamar világossá vált számomra, hogy manapság bárki írhat könyvet. Végül is ez megnyugtatott. Arra a megállapításra jutottam, hogy bárki még én is lehetek. Sokan berzenkednek a színvonal okán, de engem ez lendített át azon a ponton, amikor a nem-ből igen lesz. Az Idő és az Olvasó végül majd úgyis mindent eldöntenek.
Maga az írás, az elhatározástól számítva már nem annyira bonyolult. Időt, helyet és nyugalmat kér magának. Ha ez megvan, a szereplők bemutatkoznak, a történet szövi magát, és pár hónap múlva a végszó bekopogtat az ajtón, akit szomorúan, de mégiscsak be kell engedni.
Ezután következik a kiadó – nem kiadó – nem érdekel, kiadom én szakasz. Ez a dilemma viszonylag gyorsan megoldódott. Az első olvasatlanul visszaküldött kézirat után úgy döntöttem, ha már mások termékeit legyártatom, engedélyeztetem, promotálom és kereskedek velük, semmi okát nem látom, hogy a sajátomat ne képviseljem. 2016-ban a család nem nyaralt (kellett egy kis idő, de már tudnak róla beszélni :), és októberben a kézirat a nyomdában volt.
Hát így történt.
A hogyan-nál viszont szerintem sokkal fontosabb a miért. Mi dörömböl az emberben annyira, hogy mindenkinek el akarja mondani?
Bennem sok kis momentum dörömbölt, számtalan kis miért, mint például ez:
Óvodai csoporttárs apukája hosszan tartó rákos betegség után meghal. Anyuka nem tud mit kezdeni a helyzettel és segítségért sem fordul. Inkább soha többé még csak meg sem említik apuka nevét sem otthon, sem máshol. Abban a reményben, hogy nemsokára örökre elfelejti a gyerek. Szerencsére még csak ötéves – mondják.
vagy ez:
Apuka kilátogat a lánya versenyére. A verseny nem sikerül túl jól, amit apuka a következőképpen summáz a jelenlévőknek: -Na menjünk. Kár volt kijönni. Gondolhattam volna, hogy úgyis el… (elbaltázza vulgáris megfelelője), mint mindig.
No comment.
Ez a könyv nem kommentál. Annál sokkal jobban szeret. Tükröt tart neked. Ha akarod, megláthatod benne magad. A jobbik éned. Azt, akivel egészen más együtt lenni, egyszerűen jobb az élet. Azt aki helyükre teszi a dolgokat belül és kívül, és közben magára talál.