Freddy az ötödik kör után már nem volt benne biztos, hogy jól döntött. A mosolya sem volt őszinte. Milyen küzdelmes az élet! Az ember először megerőlteti magát, hogy megegye a második tányér töltött káposztát is, hogy az apja elégedett legyen. „Egyél fiam! Az a tied, amit megeszel!” – szokta mondani az asztalnál Gyuszi, aki ilyenkor meglapogatja tekintélyes hasszerkezetét, majd hozzáteszi „Ezt már nem veheti el tőlünk senki” Hát az biztos! Nem hiányzott egyetlen gramm sem, mind az övé lett. Most meg azon küszködik, hogy megszabaduljon tőle.

Így történt, hogy Rékának mégiscsak lett egy kutyája, és nem is akármilyen, hanem pont a Pisti. Igaz, nem laktak együtt, de ez a megoldás mindkettőjüknek nagyon megfelelt. Megesik, hogy a dolgok néha sokkal jobban alakulnak, mint várnánk. Az együtt töltött idő ajándék volt, és mindketten nagyon megbecsülték, mert nem volt belőle olyan sok. Réka sétáltatta Pistit, néha haza is vitte magukhoz pár órára. Olyankor a szőnyegen hasaltak egymással szemben és beszélgettek. Pisti hálás hallgatóság volt, nem gyakran szólt közbe. Kis gombszemeivel álmosan pislogott, majd képzeletben felfeküdt Réka hangjának lágy hullámaira, és azokon ringatózott hazamenetelig. Ilyenkor végre kipihenhette magát, mert nem volt ott Evelin, akit állandóan szemmel kellett tartania. Ha nem figyelt oda, az a macska engedély nélkül vett az ételből, a bútorokon élesítette a körmét, és órákra eltűnt a kis csapóajtón keresztül, Pistire hagyva a lakás őrzését, vagyis minden munkát. Pedig ő is hogy szeretett volna kimenni! De akkor üresen marad a Gazda otthona! Réka a legjobbkor érkezett Pisti életébe. Így most már neki is lettek külön útjai, amihez Evelinnek semmi köze nem volt.